Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

2014.04.21. 20:35

Mindennapok

2014.04.20. 12:44

Mivel, a múltbeli eseményeket alaposan megrágtuk, megízleltük, majd kiköptük, ezért marad a jelen, valamint a jövő.

Nyilván, ez nem lesz olyan izgalmas, mint a történelmem, de annál kellemesebb, nyugodtabb, és nem utolsó sorban normális. Számomra normális, hiszen nem vagyunk egyformák.
Nincs megcsalás, hazugság, celebek, munkahelyi kalandok, egyéjszakás nők, etc..
Nekem mi a normális? 27 év távlatából nekem a „normális” szó jelentése egy kapcsolatban, az, ami most van.
Hogy együtt élek a Párommal, aki szép, okos, és mindentéren számomra tökéletes.
Este együtt fekszünk le, és ha éjjel rosszat álmodom, vagy épp le akar szakadni a méhem, akkor felébreszthetem, hogy nyugtasson meg, vagy simogassa a pocim. Persze, előtte hozzon nekem bogyót, meg melegítse meg „Zsoltikát”. „Zsoltika”, egy melegítőpalack, egér álruhában.
20140420_123736-1.jpg
Apró dolgok, de annál fontosabbak, és megnyugtatóbbak.
P., az eb a „szerelemgyerek”, aki nélkül már nem is tudnánk élni.
Rettenetesen okos, és tudja, hogy mi a napi rutin. Mikor megyünk sétálni, ki mikor megy el reggel, és hogy kivel aludhat még egy picit óracsörgés előtt.
Ébredés, konyha, kávé, cigi, tisztálkodás, törölközök felkapása, (mert P. előszeretettel veszi le az akasztóról napközben, hogy ráfeküdjön, és így egy kicsit olyan, mintha vele lennénk)
majd irány a háló. Felöltözöm, közben kicsit labdázunk. Fürdő, hajvasalás, smink, és indulás.
„Sietünk P., az eb, puszi-puszi.”
Blaaablaaa, beérek a munkahelyemre, de még félig alszom.
Jobb esetben buzizás, cigányozás, és zsidózás nélkül telik egy nap. És 100%-os figyelemmel lehetek a „gyermekeim” között.
Mivel, most voltak a választások, igen sokat politizáltunk. Ami még nem is lett volna ellenemre, ha nem véresszájú fideszesekkel, meg hitleres kulcstartójú emberekkel folytattam volna.
Össze is vesztem valamelyik nap a főnökömmel, aki hajlott arra, hogy a babalelkű Jobbikra szavazzon.
Megkérdeztem, hogy mit szeretne? Azt, hogy a cigányokat, zsidókat, melegeket lőjék bele a Dunába?
A válasza a következő volt: „Igen, pontosan ebben a sorrendben. Mindegyiket oda kéne állítani a Dunához, a cipőkhöz, és páff!”
Mondanom sem kell, hogy mennyire felment bennem a pumpa. Elszámoltam 5-ig, és megálljt parancsoltam a kezemmel, majd kimentem a szobából.
Kicsit lehiggadtam, elszívtam egy cigit, és próbáltam felülkerekedni a primitívségén, de őszintén szólva nehezen tudok. Talán érthető.
Emellett egy fogammal már hónapok óta szenvedek, és a minap a végére értünk a fogdokival.
Ingem-gatyám ráment, de legalább megmentette. Tudom, hogy vidéken nem divat a fog, de szerencsére nem vagyok egy trendfelügyelő.
Persze, a dokinő talált egy icipici lyukacskát, tehát még nincs teljesen vége.
Na, de jelen esetben nem a szép fogaim a lényeg, hanem a munkatársaim gondolatmenete.
Megkérdezték, hogy férfi-e az orvos. Nem, hangzott a válaszom.
„Hujujj”, nevettek. Majd egy új kolleganőm elmesélte, hogy a lánya egy boltban dolgozik, és minden nap bement egy nő, és követte. Majd, meg is szólította, hogy „nagyon tetszel” nekem.
A kolleganőm lánya bemenekült (!) a raktárba, amíg el nem ment. Utána mondták neki, hogy leszbikus ez a nő. „Fúúj, fúúj!”
Kérdezték tőlem, hogy nem közeledett-e a dokinő.
Természetesen nem. A fizikai kontakt, kimerült a számban turkálás fogalmáig.
Illetve, hazudok, mert simogatta néha az arcom, amikor látta, hogy már nagyon elegem van.
Amikor ezt mondtam, akkor a főnököm is heves fújjogásba kezdett.
Nem tudom, és nem is akarom ezeket minősíteni.
Mindezek mellett imádok itt dolgozni, és szeretem az összes munkatársam, de ezeket elraktározom.
Vajon, mit szólnának, ha bejelenteném, hogy: „Hahóóó, egy leszbikussal dolgoztok, akiknek hamarosan gyerekük lesz.”
Talán ez a pillanat is eljön egyszer.
A gyerekről jut eszembe, hogy K-val egyre szorosabb a kapcsolatunk, és már tűkön ülünk, hogy végre találkozzunk.
Épp tegnap beszélgettünk hosszasan, hogy mi legyen a baba neve.
Nézzük, nekem mik tetszenek.
Lányok: Abigél, Nóra, Lili, Luca, Panna, Zoé, Borka,
Fiú: Botond, Barnabás
M-nek:
Lányok: Dóra, (be kell vallanom, valóban gyönyörű név. Hehh.) Abigél, Lili, Luca
Fiúk: Barnabás, Albert, Dávid
K-nak:
Lányok: Melinda, Adrienn,
Fiúk: Bertalan

Mivel, én szülöm, ezért én döntök. Ha-ha!
 Persze, én is kompromisszumképes vagyok, egy bizonyos fokig.
Albert, Bertalan? Ne vicceljetek!
Íme, a dobogós nevek: Abigél, Barnabás, és Botond
Mi a véleményetek? Nem mintha számítana, de érezzétek a törődést.

M. rengeteget változott az elmúlt időkben a babtémával kapcsolatban. Szerencsére pozitív irányban.
Nézegette a neveket, és már várja. Sőt, még azt is megpendítette, hogy a tesót lehet, Ő szülné meg.
Kimondhatatlanul boldog lennék. Így kerek lenne minden. Tökéletes, körzővel rajzolt kör.
A költözés is nagyon érik, mert itt kezd eluralkodni a negatív hullám, M. nagybátyja személyében.

Hol tartottam? Igen, dolgozom, és utána hazajövök a kis Családomhoz, és itthon vár a két kis szerelmem. Közös kutyasétáltatás, vacsora, fürdés. Sok opciót fel lehet sorakoztatni, hogy mi követi a fürdést.
Napközben általában este nem megyünk sehova, inkább kettesben –hármasban- töltjük. Délutánonként futunk, vagy biciklizünk.
Hétvégén megyünk erre-arra, lófrálunk, szintén futás, cangázás.
Havi egyszer hazamegyek Anyuhoz, feltölteni a gyermeki akkumulátoraimat, vagy Ő jön tölteni.
Itt nem nagyon szoktunk szórakozni, inkább elmegyünk iszogatni valakihez, vagy beülünk valahova.
Amikor hazajutok, elmegyek moziba, összecsődítem a többieket, hogy láthassanak engem, de legtöbb időt Anyuval töltöm.

Kérem szépen, miben különbözünk a heteróktól?

Bízom benne, hogy nem untattalak Titeket, de ez a helyzet állása.

Sok csók

Babaproject

2014.03.16. 11:11

Igen, tudom, hogy eltűntem egy picit, de ennek is meg van az oka.

  1. Rengeteget dolgoztam a napokban
  2. Érzelmileg teljesen lefoglalt egy történés, amit le is fogok írni most Nektek.

 

 Nos, az utolsó bejegyzésemhez van köze.

„Publikálása” után, megkeresett egy meleg fiatalember, (40 éves) hogy olvasta az írásom, és nem tudja megállni, hogy reagáljon. Nem, a reagálás nem jó szó, hiszen nem puszta véleménynyilvánítás volt, hanem átgondolt tervek kifejtése. Miszerint, K. (továbbiakban is K.) szeretne gyereket egy leszbikus párral „szövetkezve”.
Meg kell, hogy mondjam, régen olvastam ennyire intelligens, értelmes, udvarias levelet. Rögtön meg is fogott vele.
Szép, hosszú levelet írt, melyben elképesztően jól formálta szavakba a gondolatait.
Gyereket szeretne. Munkájából kifolyólag nem állandó a lakhelye, de írta, hogy szeretne a baba életében szerepelni, és továbbadni Neki a tudást, és a tapasztalatot.
Megrökönyödve olvastam sorait, mert nem is reméltem, hogy kapok egy ehhez hasonló levelet.
Rögtön hívtam M-et, hogy mit kaptam, és nyomban el is küldtem Neki.
Véletlenek sorozata, hogy rátalált a blogra. De, mint tudjuk: nincsenek véletlenek!

Majd, este válaszoltunk K-nak, kifejtve, hogy mennyire örülünk megkeresésének.
Azóta minden nap váltunk 1-1 hosszabb levelet, melyben igyekszünk magunkat alaposan bemutatni a másiknak. Mint írtam, hogy munkája miatt a szél viszi jobbra-balra, ezért sajnos most sem tartózkodik Magyarországon. De nyáron jön haza, és mind a hárman izgatottan, és türelmetlenül várjuk a személyes találkozást.
Az üzenetek egyre elmélyültebbek, és kezdünk igencsak belefolyni a „baba-projectbe”.
Ugyanazt szeretnénk mind a hárman, és ezt ki sem kellett mondanom, K. is tudja.
Na, nem a gyerekre gondolok, mert az adott.
Tudjuk, hogy elengedhetetlen a megfelelő „szerződés”, a részletek átbeszélése, kidolgozása, és a megfelelő emberek megtalálása a technikai részletek megoldásához.
Nem mellesleg K., egy jó felépítésű férfi, aki mindezek mellett még roppant intelligens is.
Nem hátrány. Heh.
Sok dolgot megtudunk egymás életéről, hátteréről, gyerekkoráról. Az érdeklődési körünkben is találunk párhuzamot. Persze, nem az a legfontosabb, hanem hogy K., meg én génjeiből mit lehet összehozni. Mind a ketten jó génekkel rendelkezünk. Nem egoizmus ez, hanem puszta tény. Hehe.

K., első levele óta, persze mi is jobban belemerültünk a témába, és sokat beszélünk róla.
Hazudnék, ha azt írnám, hogy M. teljesen elfogadta már a helyzetet, de barátkozik vele.
Tudja, hogy nekem ez a legfontosabb. Fél, hogy Ő ki lesz rekesztve, nem lesz köze a babához, stb. Persze, ez badarság, de megértem a félelmeit.
„Nem leszek jó anya!” Ha negyed annyira szereti, és törődik majd a gyerekünkkel, mint a kutyusunkkal, akkor semmi baj nem lesz. Nyilván nem összehasonlítható a kettő, de nem áll annyira nagyon messze egymástól. Értsétek jól.
M-ben sosem voltak még anyai ösztönök, ahogy bennem. Ő sosem érzett felsőbb erőt, hogy gyereket szüljön. Így csak mellettem kezdett foglalkozni a gondolattal, mert már az elején közöltem Vele, hogy gyermeket szeretnék. Így is kellek? Kellettem. Kellek.

Ha lesz gyermekünk, akkor el kell költöznünk, mert Ő itt nem szeretné felvállalni. Apja, nagymamája fülébe jut stb..
Amúgy is, el szeretnénk költözni, tehát nem nagy probléma.
Orvoshoz járás, terhes gondozás, terhes torna, stb. Ezekre mind-mind együtt „kell” járnunk. És itt hamar kiderülne a turpisság.

K., sokáig nem akart utódot ebbe az országba, világba, de szerencsére írásom elolvasása után felelevenedett bene, hogy hátha, mégis.
Rólam, és a gyerekekről látott képekből, meg a leveleimből, már biztos benne, hogy szeretne.

Anyának is elmeséltem persze, és természetesen, mint mindig, mellettem áll. Mellettünk.
Sok-sok kérdés van, amit át kell beszélnünk, de ha hazajön, akkor lesz időnk.
Ahogy K. írta, ha tehetné, azonnal felülne a repülőgépre és jönne. Mi is nagyon örülnénk neki.

Én eddig is sok könyvet olvastam a gyerekekről. Születés, teherbeesés, nevelés, betegségek, problémák, stb.
De K. megismerése óta még jobban beleástam magam a témába. Nemcsak én, hanem M is.
Néha úgy elkalandoznak a gondolataim, hogy azon kapom magam simogatom a hasam, és mosolygok. Vagy, babakocsit tologatva sétálunk valahol.
- Le kell szokni a cigiről, nem ihatok egy kortyot sem legalább 3 évig, ha fáj valamim nem kaphatok be rögtön egy bogyót. Nem aludhatom át az éjszakákat, és nem feküdhetek le akkor, amikor akarok. A középpontban már nem én leszek, hanem a kis törpe.
Jobban kell figyelnem az étrendemre, és még sorolhatnám sokáig.
De ezek mind eltörpülnek amellett, hogy áldott állapotba kerülök, és gyermeket hozok a világra.


Nagyon bízom benne, hogy a mi kis „kooperációnk” eredményes lesz.
K. használta ezt a kifejezést, de finoman megkértem, keressen valami mást.
Meg is tette. Kösziköszi.


Remélem, megértitek, hogy miért tűntem el. Össze, meg vissza kavarodnak a gondolataim, hullámokban jön rám a sírás, és a nevetés. Máris terhességutáni depresszióm lenne? Ehh.
A gondolat, hogy a közeljövőben teherbe eshetek, elveszi az eszem, és mind ekörül forog.
Tudom, tudom, hogy nem ilyen egyszerű, de sok mindenről beszéltünk, és még beszélni is fogunk.
Nagyvonalakban írtam le, de lesz még folytatás…

De ezúton is szeretném megköszönni K-nak, hogy „véletlen ránk talált.



 

 

Gyereket akarok!

Címkék: gyereket akarok

2014.03.02. 11:41

Sokszor elfogott már ez a fojtogató érzés, hogy azonnal Anya szeretnék lenni, és nem érdekel semmi.
Egyik bejegyzésemben írtam is, hogy pár éve, éppen ebből az okból kifolyólag igent mondtam egy férfi vacsorafelkérésére. De hiába… Megpróbált megcsókolni, és kampó.
Viszont, most más a helyzet, mivel itt van, M.
Együtt kell megbirkóznunk ezzel a feladattal.

Pár napja kezdődött, hogy a gondolataim mindig az anyaság körül forognak. Nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy életet adjak egy picike kis embernek, akit 9 hónapig –jobb esetben- a pocakomban őrzök.
Mondtam is M-nek, persze.
„Várjunk még kicsit, hiszen szeptembertől újra tanulni fogunk. Mellette a munka, és még a terhesség is. „
Kifogások, azok mindig vannak… Nem tudom elmondani azt, amit érzek. Hogy mennyire kívánja, követeli a testem, lelkem, hogy legyen kisbabám.
Bárhova megyek, csecsemők vesznek körül. (Lehet, csak a jó idő miatt?!)
Hiába dolgozom Törpékkel, Ők nem az én gyerekeim.

Na, persze, ha most mégis belevetnénk magunkat a „babacsinálás” projectbe, sem lenne egyszerű a képlet.
Meg kell találni a megfelelő Apát, aki a legjobb barátom.
Aki a gyereke életében is szeretne részt venni. Természetesen nem az anyagiakra gondolok. Szarok a pénzre. Legyen Apa-modell, legyen az életében egy férfi, akire mindig számíthat, és felnézhet.
Nem azt mondom, hogy 2 Anyuka nem elég. Illetve, valamilyen szinten így gondolom.
Nekem is nagyon hiányzott, hogy nincs apám. Illetve volt, egy alkoholista fasz.
Mindenképpen szeretném/akarom, hogy a leendő donor, ne csak az anyagot produkálja, hanem töltse be a szerepét.
http://leszbikus-vagyok.blog.hu/2013/08/24/anyukaim_haloszobaja

„Üresnek érzem magam”, mondtam egy ismerősömnek.
Mire, Ő ezt reagálta:
„Fiatal vagy még, szerető Párod van, jó munkahelyed, vannak barátaid. Nem érezheted Magad üresnek.”

Igaza van, de akkor is fullasztó ez az érzés. Ilyenkor mérges vagyok, és utálom a világot, vagy a sorsot, vagy Istent, vagy mit tudom én, hogy kit, hogy leszbikus vagyok.
Ha heteró lennék, már régen lenne legalább két gyerekem.
Emiatt, az 1 APRÓCSKA dolog miatt utálom, hogy leszbikus vagyok.
De megpróbáltam… megpróbáltam, és nem ment. Hála az Égnek!
Nem szeretnék abba a csoportba tartozni, ahol a nő, csak azért ment férjhez, hogy a társadalom elfogadott „példánya” legyen, vagy, mert gyereket akar.
Így nemcsak a saját életét rontotta/rontja el, hanem a férje életét, és a megszületett „utódok” életét is.
De legfőképpen a sajátját. Depressziós lesz, egy lelki nyomorék. Örülök, hogy volt annyi eszem, hogy ebbe ne menjek bele. Hiába bólintott rá anno a fiatalember erre.
Mindenem meglenne. Úszkálnék a pénzben, a külvilág felé lenne, egy baromi helyes férjem, és gyerekeim.
De vajon boldog lennék? Francokat.
Viszont most boldog vagyok. Jó, most éppen depresszív hangulatom van, de majd elmúlik, mert tudom, hogy csak idő kérdése.
Nem adott nemleges választ M. Persze, hogy nem, hiszen tudja, hogy minden vágyam egy babszem.
Kis idő, és a macska elmegy a mellkasomról, és újra rendesen jutok majd oxigénhez, tudom.
Lemászik, és elmegy.
Először most a tanulásra kell koncentrálni, és arra, hogy minden körülmény adott legyen egy újszülötthöz.
Ami, ha belegondolunk meg van teremtve.
Kertes ház, sok szoba, jó környék. Mind a ketten relatív jól keresünk.
Felelősségteljesek vagyunk, és önállóak.
Mire várjunk?
Jó, befejeztem. Ez egy ilyen nap, ilyen érzés. Ki kellett írnom magamból, mert szétrobbanok.
M. nem tudja átérezni ezt, mert sosem tapasztalt ilyet. Nem haragszom rá ezért, csak épp emiatt nem érti meg 100%-osan, hogy ilyenkor mi zajlik le bennem.

Most ennyi tellett tőlem, nézzétek el.

Csork.

Meg tud változni valaki, aki eddig csapongó életet élt, és zümmögött virágról, virágra?
Fel tudja adni a múltat? Az állandó bulikat, piálást, nők elcsábítását?
Vissza tud utasítani 1-1 kecsegtető ajánlatot, tudván, hogy a Szerelme otthon várja?
Határozottan igen!
De ehhez ténylegesen az kell, hogy megtaláld az igazit. "A nagy Ő-t"
Csak magamból tudok kiindulni. -nyilván-
M-ig hasonló életet éltem, hiába várt otthon a Párom.
Nagyon maximum 1 évet bírtam ki úgy, hogy ne lépjek félre. Kerestem a bajt. Direkt, vagy tudat alatt, fene se tudja. Lényeg, hogy mindig kellett az új, a más.
Sosem volt jó az aktuális. Állandóan pásztáztam a területet, hogy kire vethetem a hálómat. Ha frappáns hasonlattal akarnék előrukkolni, akkor mondanám, hogy, mint a fekete özvegy.
„Sajnos”, mindig akadt valaki, aki megfelel. fekete-ozvegy.jpg
Kifejezetten élveztem a helyzetet, amikor kielégülve feküdtem az adott lány mellett, és hívott a Párom.
Szemrebbenés nélkül hazudtam, hogy otthon pihengetek, vagy hasonlót.
Mint a vízfolyás… szörnyű..
Szerettem élni, de egyedül lenni meg viszolyogtam. Ezért kellett mellém egy állandó partner.
Azért ne azt gondoljátok, hogy mindig más nőkkel feküdtem le.
Meg tudom számolni, hogy mennyi lánnyal/nővel volt szexuális kapcsolatom.
Igaz, hogy nem elég a két kezem, de tudom a számukat. Nem a strigulák miatt, hanem, mert tudtam a nevüket. Az egyéjszakásról is rémlik, hogy „Sz-betűs”. Ehh

De szívemre teszem a kezem, és őszintén mondom, hogy rettenetesen sajnálom mindazt, amit elkövettem anno. Ha visszamehetnék, persze semmit sem csinálnék másképp.
Viszont, ha a mostani eszemmel idő utazhatnék, akkor nyilván máshogy cselekednék.

Erről elég ennyi.

Amióta M-mel vagyok, eszembe sem jut más nő, nemhogy a megcsalás.
Persze, ha látok egy szép nőt, egy pillantást vetek rá, de ezzel vége is. Konstatálom magamban, és kész.
Sosem mertem ebbe belegondolni, hogy egyszer ez is eljön. Itt állunk a 2 éves évfordulónk küszöbén, és egyre jobban szeretem. Nem kívánom más nő érintését.
A bókokat persze mindenkitől szívesen veszem, mert kell az egómnak.
Sokan környékeznek meg a blogom elindulása óta, azt gondolva, hogy még mindig kalandor típus vagyok, és hátha rábólintok.
Ki kell Őket ábrándítsam.
Semmiért, és senkiért nem adnám fel az életünket. Excusez-moi Csajok!

Azt mondják a „nagyok”, hogy mindenkinek megvan a világban a másik fele.
Ahogy alteregód is van, úgy tökéletes Párod is.
Mikor, megtalálod a másik feled, akkor válsz egésszé, és az életed teljesen megváltozik, mert ami eddig hiányzott már nem fog. Hiszen kiegészítitek egymást, és aminek a hiányát éreznéd, megadja a másik.


Zárszóként(zárképként) éljen a facebook madagaszkári makija.

makiiiiiiii.jpg

U.I.: Amennyiben mégsem, akkor vegyél egy macskát.

Csork.!

Nos, nos!

Kicsit sűrű volt ez a hét. Kezdjük a szerdával. Farsangoztunk a munkahelyen, ami botrany volt. Gondolkoztam, hogy férfinak öltözzek be, de végül lemondtam erről a projectről. Nem mintha levágták volna, hogy mi a helyzet, de inkább nem játszom a tűzzel.

De ez mind nem is lényeg. A lényeg, hogy az, hogy M. megkérte a kezem. Ha burkoltan is, de megtette. Sokszor beszéltünk már erről, de nem jutottunk egyről a kettőre. M. nem szereti az ékszereket, és mint azt már említettem roppant nehéz Neki ajándékot venni, így meg sem próbálkoztam azzal, hogy vegyek gyűrűt. Viccelődtem mindig, hogy kérje már meg a kezem, de tudtam, hogy nem fogja.

Na, de! Nagyban farsangozunk, eszem a fánkot, és pitty-pitty, jön egy üzenetem. Tartalma egy kép volt, melyen 2 kéz volt látható, ugyanolyan tetoválással az ujjukon. "Ehhez mit szólnál?" Mit szólnék?!?! Azonnal visszaírtam, hogy igen! Ez tartott életben a farsangolás alatt. El sem tudom mondani, hogy milyen boldog vagyok. Lehet, hogy nyálasnak gondoljátok, vagy hülye "heteró-szokásnak", de nekem ez sokat jelent, és nagyon fontos. Mivel tudom, hogy M. nem ilyen, és ez Neki hatalmas lépés. Rögtön elkezdtem gondolkodni, hogy mi lenne a legideálisabb. Beugrott, hogy 'híd'. Híd, mint szimbólum: kapcsolat, összetartozás. Keresgéltem, kutattam. Nem érdekelt a körülöttem hömpölygő "jelmezbál".

Találtam is megfelelőt, amit meg is meg is mutattam M-nek. Tetszett Neki, tehát már csak rá kell vennie magát, hogy el is menjünk megcsináltatni. A tetoválasokat sem annyira kedveli, de rajtam imádja, és tudja, hogy mennyire szeretem. Nyilván ezért választotta ezt a megoldást. Boldoggá tett. 

23841-,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,amcwed2.jpg

Én persze már az esküvőn kezdtem gondolkozni, de kevés esélyt látok rá, hogy ezen álmom megvalósul. Ki tudja. Ha olyan helyen járunk, szerintem pikk-pakk összeházasodunk. Nagyon furcsa ezt leírni. El is kalandoztam. Normális, hogy 2 lány feleség és feleség lesz? Nem, persze, hogy nem normális. Állj! Miért ne lenne normális? Azért, mert a homoszexualitás sem normális. Két azonos nemű ne házasodjon.

Micsoda baromság! Menjen a sunyiba mindenki, aki így gondolja. Adott két szerelmes, akik össze akarják kötni az életüket papíron is. Miért ne? Mert millió, meg millió ostoba, csőlátású, homofób f@sz van? A fenéket! Az összes ország elött, ahol elfogadott a melegházasság emelem kalapom! Mert haladnak a korral, és felfogják, hogy a szerelem, az szerelem! De ideges lettem. Jó, tudom, nem érdemes idegeskedni emiatt, de felháborít.

Szerencsére nem kell messzire menni, ha házasságig "fajul" a dolog.

/Egyesült Királyság, Spanyolország, Franciaország, Norvégia, etc./

Megakadályozni nem tudnak, csak még egy okot adnak, hogy az emberek elhagyják Magyarországot.

Úgyhogy megköszönnèm a magyar kormánynak, hogy köteleznek arra, hogy ne házasodhassak a hazámban, hanem "idegen" földön mondjam ki a boldogító igent. 

Puszilok mindenkit, boldog jegyesetek,

SalvaDora

LOVE-IS-LOVE-love-29683854-1004-468.jpg

M-nek ajánlva

2014.02.07. 23:19

Nézem, ahogy alszik,
Hallom szuszogását,
Finom mosolyra húzódik szája,
Lágy csókommal kívánok nyugodalmas, jó éjszakát.

Álomországban van, hol ritkán történik Vele jó.
Harcol, menekül, küzd az ellenségeivel.

Nyugtalan, teste megfeszül.

De én, mit tehetnék többet annál, hogy szorosan ölelem verejtékben úszó testét a rémálmok közepén?
Gyenge vigasz, melytől zihálása nem lesz halkabb.
Ölelem szorosabban, hátha nem volt elég a szorításom.
Hasztalan.
Fel kell ébresztenem, mert hiába minden erőfeszítésem, elbuktam.
Nem győzhetek a túlvilági gonosz felett.

"Mi történt?" - kérdi csendben
Belém fúrja magát, belém költözik, és a választ meg nem várva, alszik nyugodtan reggelig.

20140207_231011-1_1.jpg

Már réges-régen nem vagyok ennek a híve, de volt idő, amikor nem mondtam nemet 1-1 „ajánlatra”.

Ragadjunk ki egy esetet, ami roppant kellemetlen volt.
Mennyi idős is lehettem, ömm, szerintem kb. 16. Akkori legjobb barátnőmmel, B-vel, lementünk a Macskafogó nevezetű helyre. Nem tudom, hogy létezik-e még. Sokat jártunk oda.
Ja, igen, biztos, hogy 16 voltam, mert már nem próbálkoztam pasikkal, és elfogadtam a tényt, hogy leszbikus vagyok.
Ittunk, táncoltunk, ittunk, csókolóztunk, ittunk, csókolóztunk, ittunk.
Jól éreztük magunkat.
Majd odalibben egy lány, hogy beszállhat-e a táncba. B. mosolyogva mondta, hogy Neki úgyis épp el kell mennie a mosdóra, folytassuk nélküle.
Mit ne mondjak, folytattuk. Hosszú fekete haja volt, ennyire emlékszem a lányból. A nevét meg se kérdezzétek, talán valami Sz-betűs lehetett. Ki tudja. Hülye neve volt, az biztos.
Vele is ittunk párat, és sokat táncoltunk. B. is beszállt néha a hecc kedvéért.
A pultnál megkérdezte az „Sz-betűs”, hogy nem lenne-e kedvem felmenni hozzá, mert nagyon kíván. Persze, én is kívántam Őt, mert úgy táncoltunk, hogy vadul csókolóztunk, és simogattuk egymást, ahol értük.
Még sosem csináltam ilyet, tehát miért is ne. Igent mondtam. B-nek mondtam, mi a helyzet, és ne haragudjon, de most belemegyek ebbe a játékba. Nem okozott problémát, mert addigra Ő is felszedett valami hapsit.
Sietve távoztunk a lánnyal. Gyalog mentünk, nem lakott messze. Útközben sokszor megálltunk csókolózni. Izgalmas volt a helyzet, és rettenetesen kíváncsi voltam, hogy milyen lehet egy idegennel.
/A 2 fiú az életemben nem számít/
Megérkeztünk, egy régi építésű házhoz. A harmadikon lakik mondta, de van lift. Hála az égnek!
A liftben már szinte vetkőztettük egymást. Nagyon be voltunk indulva.
Kinyitotta a lakás ajtót, én meg szinte rávetettem magam.
„Várj egy kicsit” – mondta „Sz-betű”
Mi a bánatra várjak?!?!?!
Elment, addig én levettem kabátom, cipőm, kardigánom, megnéztem magam a tükörben.
Pont azt láttam, amit vártam. Részeg 16 éves, aki feljött egy idegen lányhoz, hogy lefeküdjön vele.
Anyám boldog lett volna a látványtól.
Amikor megpillantottam újra a fekete démont, a derekát átfogta egy kopasz kan.
Azt hittem, hogy rosszul látok.
„Mi a fene?” – kérdeztem
Bemutatta Frankó Jankót, hogy Ő a barátja, és nem csinálja úgy egy lánnyal, hogy a pasija ne legyen jelen.
Egy pillanat alatt kijózanodtam, és közöltem velük, hogy én meg Frankó Jankók előtt, mellett, mögött, alatt, felett nem csinálom. Majd egy bazdmeg-gel távoztam.
Kiléptem a kapun, nekidőltem a falnak, és úgy elkezdtem nevetni, hogy potyogtak a könnyeim.
Lehet, hogy kicsi sírással volt fűszerezve, mert szép lány volt, és igen kívántam. Mérges is voltam, mert Őt most kielégítik, engem meg hoppon hagytak. Illetve, magamat, mert akár bele is mehettem volna a dologba. De a gondolatra is felfordult a gyomrom.
Rágyújtottam, és hazasétáltam.

Utána belegondoltam, hogy rosszabbul is elsülhetett volna… de erről ne is beszéljünk.

De biztos vártatok valami szaftos (na, nem annyira szaftosat) kis egyéjszakás kalandot, ezért írok egy olyat is, nem akarlak Titeket lelombozni. Heh.

Pörgetem a fejemben a lapokat, hogy melyiket lenne érdemes leírni,– na, nem mintha olyan sok lenne- és szerintem meg is van.

4 évig jártam ki a Szigetre, a hajógyárin. Sátorral, mindennel, ami ott a túléléshez kell.
Szintén B.-vel jártunk oda. Ez mind a gimnázium alatt volt.
5-6 kilót fogytunk az 1 hét alatt, utána Anya nem győzött minket „felhízlalni”.
Szinte csak ittunk, és szívtunk. Nem nagyon volt időnk enni. Hehe.
Na, meg pénzünk sem volt sok. Ami meg volt, azt inkább fűre, és piára költöttük.
A fiatalabb olvasóknak talán le kéne írnom pár szóban, hogy milyen is a Sziget, de akkor túlságosan sokat kéne pötyögnöm.
5 szó: Sex, pia, drogok, nők, zene
Ennyiben ki is merül a Sziget. De épp elég volt… olykor még sok is.
Na, de belekezdek.
Anyum ilyenkor nyaralt mindig, ezáltal a lakás üres volt. Sátorban nem szeretek szexelni, mert roppant kényelmetlen. (Egy esetet kivéve, de azt most hagyjuk)
Ekkor még a D’n’B zene volt a favorit nálunk, emiatt mindig ott lógtunk a sátor körül.
Ja, igen, itt még raszta voltam. Micsoda csőcselék!
Nos, megláttam egy lányt. Szintén fekete haj, bájos arc, szép mosoly.
Odamentem, mert annyira laza voltam, hogy csak, na.
Megkérdeztem kér-e sört. (Fúj, mint egy pasi) Kért.
Leültünk a fűbe, és elkezdtünk beszélgetni, de nem sokáig, mert megcsókolt.
Viszonoztam. Leheveredtünk a fűbe. Simogattuk egymást, miegymás.
Kérdezte, hogy merre van a sátram. Mondtam, hogy „sátorra” biztos nem megyek, de szobára annál inkább. Mondtam, hogy otthon nincs senki, felülünk a Sziget-buszra, és pont ott tesz le nálunk. Aztán meg visszajövünk.  
Nem sokáig habozott. Vettünk egy üveg bort, és mázlink volt, mert pont elértük a buszt.
Mókás lett volna, ha várnunk kell 1 órát. Akkor lehet, hogy megtette volna a sátor is.
Pikk-pakk otthon voltunk. A pia, meg a fű megtette a hatását.
Bezuhantunk az lakásba, és már vetkőztettük is egymást. (Szerencsére itt nem olt hímnemű)
Amikor az ágyhoz értünk már meztelenek voltunk. A teste olyan szép volt, mint az arca.
Jó érzés volt beletúrni hosszú fekete hajába. Az enyémbe aligha lehetett. Haha.
Hatalmasat szexeltünk, és kiterülve feküdtünk egymás mellett a rettentő hőségben, na meg az orgazmus által okozta mámorban.
„Ne aludjunk egy kicsit?” – kérdeztem
„ De csak egy picit” – jött a halk válasz

A kis alvásból több óra lett. Ne csodáld! Be voltunk rúgva, szívva, és nagyot hancúroztunk.
Amikor felébredtünk lezuhanyoztunk, (külön) megreggeliztünk, és együtt mentünk hévvel a Szigetre.
Adtunk egymásnak egy csókot, és mindenki ment a maga dolgára.
Eszünkbe sem jutott ezt még egyszer megismételni. Nem azért mert rossz volt, hanem ez ennyi volt.

Vannak helyzetek, amiket nem szabad megismételni, mert akkor elrontjuk a tökéletességét.



Jó tündér vs. boszorkány

2014.02.02. 18:42

Egyszer volt, hol nem volt, ahol a kurta farkú malac sem túr, élt SalvaDora, kedvese M., és P., az eb.
SalvaDora szeretett írni, és szerette is nyilvánosságra tenni, amiket írt.
Szerencsére sokan szerették, és jó szándékkal fordultak felé.
Míg egy nap belépett az életébe egy gonosz boszorkány, akit hívjunk Rútnak. Persze SalvaDora nem tudta, hogy ez a nő boszorkány, mert átvarázsolta magát egy unalmas emberré.
Nos, Rút imádta SalvaDorát,  (továbbiakban SD) és az írásait. Tanácsokat kér, naponta sokat beszélnek telefonon, karakterekben. SD teljesen ki van már Rúttól, mert kezdi úgy érezni, mintha egy kis tapadókorong lenne. Persze SD nem szól egy szót sem, mert jószívű, és nagyon odafigyel más, szerencsétlen emberek sorsára. Mondhatni, hogy SD a Jó tündér.

Rúttal sok baj volt.
Azt gondolta, hogy mindenki ellene van, mindenki Vele foglalkozik, mindenki ártani akar Neki.
„Nem, dehogyis Rút, rosszul látod” – mondá a Jó tündér SD.
Telt-múlt az idők, és Rút egyre közelebb akart férkőzni M-hez, és SD-hez.
Sokszor csinálta azt, hogy hétvégén 8óra tájt bekopogtatott a házuk ajtaján, ahol még a kurta farkú malac sem túr. (DE! Rút eljutott oda is)
Ugyanazt elkezdte ecsetelni élőben, mint telefonon.
Itt már nem volt elég SD segítsége, itt egy orvos szaktudása kellett.
Amikor ezt SD közölte Rúttal, nagyon-nagyon mérges lett, és hirtelen átváltozott valós alakjába, és SD ijedten látta, hogy Rút, egy boszorkány.
Hátraugrott, megfogott egy tollat, és Rútra spriccelte a tintát. Rút kirohant, és mérgesen becsapta maga mögött az ajtót.
SD, és M. tanakodtak, hogy mit csináljanak a továbbiakban. P., az eb csak vakkantott néhányat, jelzésül, hogy Rútot nem szereti.
„Mi sem P., az eb,” – hangzott a válasz

Pár napig újra boldogan éltek, de valaki kopogott, SD kikukkantott ez erre szolgáló nyíláson, és láss csodát Rút volt az.
SD orrát felhúzva adta M. tudomására, hogy Ő az.

Rút megint segítséget akart kérni, amit már oly sokszor megtett, és a naiv SD mindig segített Neki.
De most már nem, és ezt tudatta is Vele.
Jujj, de mérges lett Rút, hosszú fekete haja, ami százlábúakra hasonlított felmeredt az égbe, vicsorító szájával, koszos körmeivel, repedt sarkaival toporzékolt a szép tiszta padlón, amit épp ezelőtt mosott fel Hapci, az egyik törpe. Látva ezt, tüsszögött egyet, és mérgesen távozott.

SD-t megrémítette a látvány, de nem félt, mert tudta, hogy Rút kezelésre szorul, és emiatt nem akarta bántani. Ennek tudatában SD nem ütött nagyokat a seprűvel, ami pont ott állt mellette.
Apró ütésekkel tessékelte ki a házból a boszorkányt, és megmondta Neki, hogy többé hallani sem akar róla. De előtte még megkérte, hogy írja fel egy nagyon jó pszichológus számát.

Elkergette a háztól, és még a nap is fényesebben sütött.

Telt, múlt az idő, élték tovább kis életükét M-ék, az erdei házikóban, amíg be nem kopogtatott az ablakon egy szirti sas, csőrében egy levéllel.
SD odasiet, elveszi a levelet, megsimogatja a gyönyörű állatot, majd a madár tovarepül.
Ez állt a levélben:

Kedves SalvaDora!

Ne haragudj, hogy ismeretlenül írok Neked, és remélem, hogy Vili, a sasom nem törte be az ablakot.
Képes beleélni magát a kopogtatásba. Amennyiben betörte, kérlek, írd meg, hogy melyik MAKK a bankotok, és elutalom az összeget.
De térjünk a lényegre.
Végső kétségbeesésemben írok Neked. Én egy hercegnő vagyok egy távoli Országból, ahol sok a veszély, és a szomorúság.
Szerettem volna kitörni –még mindig szeretnék- ebből a letargiából, de egy gonosz boszorkány megállított. Azt hittem, hogy bízhatok benne, de tévedtem.
Én alapesetben egy kedves hercegnő vagyok, de, ha felbőszítenek, akkor tűzet is tudnék hányni.
(Bár ezt megteszi az országot körülvevő 7 darab, 12 fejű sárkány)
Szóval, elkezdtünk levelezni. Én mindig Vilit küldtem, Ő meg egy fekete hollót.
Egy napon azt írta nekem, hogy én vagyok Te, azaz SalvaDora, és ne akarjam átverni, mert Ő átlát rajtam.
Nem tudtam, hogy miről beszél, mert csak pár napja olvasom írásaidat a Pókhálón.
(Mellesleg nagyon tetszenek.)
Lényeg az, hogy nem hiszi el, hogy én nem Te vagyok, hanem Neyla Hercegnő.
Kérlek, segíts, mert így sosem találom meg a szerelmet.

Minden jót,
Neyla

 

Miután ezt elolvasta SD nagy haragra gerjedt, mert biztos volt benne, hogy Rút nem fogadta meg a tanácsát, és nem ment el Bagoly doktorhoz.
Feltárcsázta Rút számát, de nem vette fel neki, és csak a hangposta hangjának tudta volna elmondani véleményét, erről meg inkább letett.
Fogott egy tollat, és egy tekercset, melyre lefirkálta, hogy ez nem állapot, és blablabla.
Nem sokkal később bevágódott az ablakon egy fekete holló, (tiszta szerencse, hogy épp nyitva volt, mert Rút biztos nem állta volna cehhet) nyakára kötve zsinóron egy levél.
Nehezen tudta SD elkapni a hollót, M. segítsége is kellett.
A levélben az állt, hogy SD hagyja őt békén, mert nem szerelmes belé, és undorodik tőle.
Csúnya szavakkal illette SD-t, aki csak nevetett a dolgon.

Véget kell vetni a dolognak, mert még jobban elmérgesedik a helyzet.
SD fogta a csúnya fekete hollót, és odadobta kistermetű vérebének P-nek, hogy csináljon vele, amit akar.
Persze P., az eb is egy áldott jó lélek, így hát nem falta fel, csak elvonszolta a patakhoz, és beledobta.
Megvárta, míg megfullad.

SD, M., és P. boldogan éltek, míg meg nem haltak.
A boszorkány meg egyedül élt, holló nélkül, míg meg nem halt.



boszi.jpg

Munkahelyi „légyott”

Címkék: munkahelyi kapcsolat

2014.01.21. 19:38

Veszélyes… pláne, ha két nőről van szó.

„Gyerekkoromban” visszajáró munkaerő voltam egy cégnél, ahol kétszer is dolgoztam.
Amikor másodszorra mentem vissza, egyik nap belépett az ajtón egy nő.
Rögtön felkaptam a fejem, amikor meghallottam kedvesen szóló hangját.
Nálam magasabb, vékony, szőke haj, kék szem.
Rápillantott, és rögtön tudtam, hogy „szintén zenész”. A szeme csillogásából arra mertem következtetni, hogy Ő is tudja rólam. Eleresztett egy mosolyt, amit én viszonoztam is.
Nem lehet könnyen zavarba hozni, de akkor mégis zavarban voltam.
Bement a főnökkel, és kb. fél óra múlva jött ki, majd rám nézett, és hangosan elköszönt mindenkitől, hogy jövő héten találkozunk.
Felcsillant a szemem, hogy hamarosan újra láthatom, de akkor leesett a tantusz, hogy még csak kedd van.
Mondanom sem kell, hogy dekoncentrált voltam az elkövetkező napokban.
Vasárnap nehezen aludtam el, de hétfő reggel úgy pattantam ki az ágyból, mint Micimackó.
Majd divatbemutatót tartottam magamnak a tükör előtt.
Sima fekete nadrág, tipegős-topogos cipő, fehér ing, és fekete blézer.
Kurva jól néztem ki, nem érdemes tagadni. Izgatott várakozással fogyasztottam el a reggelim a többiekkel. Minden ajtónyitásra felkaptam a fejem, amikor is belépett Ő.
Körbepásztázta a terepet, és amikor megpillantott, mintha megnyugodott volna. Rám mosolygott, odajött, nyújtotta a kezét, és bemutatkozott.
„Szia, V.L. vagyok, örülök, hogy együtt fogunk dolgozni.”
„Szia, … vagyok, és szintúgy örülök.”
Mindenkivel eljátszotta ugyanezt, csak a mondat második felét nem mondta el.
Majd visszajött hozzám, és megkért vezessem körbe, és mutassam meg, hogy melyik lesz az Ő asztala. Micsoda véletlen épp volt mellettem egy „doboz”.
Én: Mellettem is van hely. Ha gondolod, ülhetsz ide, és akkor bármiben tudok segíteni.”
L.: Tökéletes, ennél jobb helyet nem is találhattál volna, mert biztos sok kérdésem lesz.”
Ismét zavarban voltam, de próbáltam palástolni. A kezemben lévő tollat birizgáltam. (Biztos nem volt feltűnő…)
A levegő felforrósodott, gyorsan leültem.

Rengeteget beszélgettünk, kellemesebbnek éreztük egymás társaságát, mint a többiekét, vagy a munkánkat elvégezni.
Mindig, mikor kért valamit, úgy vette el, hogy megsimította a kezem, ujjam. Ilyenkor mélyen egymás szemébe néztünk, amitől még jobban kívánatosnak találtam L-t.
Pár nap eltelt, de nem történt semmi konkrét, csak flörtölgettünk, húztuk egymást, de sosem esett szó arról, hogy „helló, én is a nőket szeretem”. Felesleges szócséplés lett volna.
Majd egy nap elment mosdóba, és ekkor már nagyon vágytam megkóstolni szájának ízét, hát utánamentem.
Nem volt éppen meglepődött, sőt közölte, hogy már várt. Ekkor megfogtam a kilincset, hogy ne tudjon bejönni senki, és megcsókoltam. Szinte magához láncolt, és nem sok híja volt, hogy leteperjem, és Ő engem. Úgy kapaszkodtunk egymás hajába, mintha a megmentőnk lenne, hogy segítsen ki minket ebből a helyzetből. Ziháltunk, és nem bírtunk a vérünkkel, de muszáj volt.
Az adrenalin nőtt bennünk, tudván, hogy kint rengetegen vannak, beleértve a Hit gyülekezet szektának 3 példánya is. A főnököeink.
Erőt vettünk magunkon, és megbeszéltük, hogy munka után elmegyünk hozzá.
Belenézve a tükörbe, úgy néztünk ki, mint akik hatalmasat szexeltek volna a munkahelyi ILLEMhelyiségben.
/Megjegyzem, hogy kifogástalan volt, akár le is feküdhettünk volna a földre, vagy a falnak támaszkodhattunk volna, vagy a pultra ülhetett volna, vagy én a WC-re, ő meg rám…/

No, 100 szónak is 1 a vége, teljesen (fel)izgatott állapotban léptem ki a mosdóból, amikor szembetalálkoztam a főnökömmel. Hirtelen nem is tudtam, hogy milyen nyelven beszél, de makogtam valamit rá, és továbbálltam.
Épp jött ki a mosdóból L. Láttam, hogy a főnöknek nem kerülte el a figyelmét. Nem izgatott.
Alig vártuk, hogy „kicsengessenek”, és sietve távozzuk L. lakásába.
Szinte be sem léptünk a lakásba, egymásnak is estünk.
Most már úgy kapaszkodtunk egymásba, hogy tudtuk, semmi, és senki nem állíthat meg.
Rázuhantunk az ágyra, és extra sebességgel kezdtük egymást vetkőztetni.
(Éljenek a teli gombos ingek)
Végre meztelen testünk összeért, és átadtuk magunkat a várva várt élvezetnek.
Robbanásszerűen jött min a kettőnknek egyszerre az orgazmus. Érezhető volt az elmúlt pár nap szexuális felfokozódottsága, valamint visszafojtottsága.
L. úgy zuhant rám, mint egy rongybaba, és percekig szóhoz sem jutottunk.
Minden feszültséget kiadtunk magunkból, amit csak lehetett. Kijött az összes frusztráció.
Kötelező szex volt, amit meg kellett tennünk.
Másnap kirúgták.
Kérdeztem a kisfőnököt, hogy miért, mire az volt a válasza, hogy nem voltak megelégedve a munkájukkal. Ez persze nem igaz. De engem nem mertek kirúgni, bizonyos okok miatt.
Mindazok ellenére, hogy tudták rólam, hisz nem hülyék, engem nem rúgtak ki.
Pár hétre rá, magam mondtam fel, de nem csak emiatt.
Mindig is undorítónak találtam a „hitgyüliseket”.
Addig dolgoztam ott, amíg kellett.
Az eset után megfogadtam, hogy ha újból találkozom hasonló munkahelyi diszkriminációval, akkor azt nem hagyom annyiban. Nem találkoztam szerencsére, nem is akarok.
L-lel még tartottuk egy ideig a kapcsolatot, de mind a ketten tudtuk, hogy vége, és nekünk ennyit adatott meg az Isten. (Ha már, ha már…)
Ez így volt tökéletes, és így volt elég.

hitgyuli.jpg